A verseny tárgya: Steve Rogers - 2. rész /Stony

Juhú, itt a második rész! ^^
Figyelmeztetések: durva beszéd, OOC karakterek, egyre erősebb Stucky utalások, önbizalomhiányos!Tony (megmondtam, hogy OOC, ÉN SZÓLTAM!), menő!Steve (már... nem is próbálok magyarázkodni), bunkó!Bucky (aki mellesleg még mindig nem tűnik fel, talán majd holnap ^^')

Nem is szeretnélek titeket tovább feltartani, szóval enjoy :D


Teljesen le volt fagyva. Ott állt a könyvtárban, és hiába látta, hogy Loki beszél hozzá, nem hallott egy szót se. Steve titkol előle valamit. Steve, a srác, akiben eddig teljesen megbízott, titkol valamit. Megrázta a fejét, és elindult. El akarta kapni a pasiját. Elkapni, és valószínűleg megölni. Szépen lassan. És lehetőleg fájdalmasan.
Nem lepődött meg, amikor az edzőterembe lépve megpillantotta őt. Mindig ide jött, ha valami baja volt. Tony megköszörülte a torkát, mire Steve ránézett.
- Szia. - mosolyodott el a szőke, mire Stark úgy érezte, hogy elolvad. Még mindig nehezen hitte el, hogy Steve őt választotta. Mármint... Steve, aki a focicsapat kapitánya, a legnépszerűbb ember a főiskolán... Steve őt választotta. És Tonyt ez határtalan boldogsággal töltötte el. De erre most nem volt idő. Egy másodperc alatt elővette a legjobb pókerarcát, és közelebb lépett Stevehez.
- Baj van? - kérdezte Steve. "Oh, nem is tudod, mekkora..." - gondolta Tony, de még nem robbant. Még várt.
- Nem. Képzeld, épp a könyvtárból jövök. - ült le a zseni egy gépre. Látta Rogersen, hogy hamar leesett neki.
- És... Mit olvastál? - próbálkozott, de Tony leggyilkosabb pillantása után elhallgatott. És akkor Tony robbant.
- Szóval. Kezdhetem? Remek. - meg se várta a párja válaszát, már fel is pattant - Mit kéne tudnom? Összejöttél valakivel? Vagy valami más... Csak dugtatok? Tudod mit, meg is értem, tudom, hogy nem én vagyok a legjobb pasi ezen a helyen, most FOGD BE! - üvöltötte el magát, amikor látta, hogy Steve nyitja a száját - Csak most az egyszer fogd be. - megremegett a hangja. A fenébe. Nem fogja elbőgni magát, annyira nem fog mélyre süllyedni. Nem... nem volt képes tovább beszélni. Csak még két szó... - Ki az...? - nyögte ki nagy nehezen. Sikerült, megcsinálta! Kifújta a levegőt.
- Tony. - Steve kezét érezte a vállán. Nem néztek egymásra. - Soha nem csalnálak meg. Nem hiszem el, hogy nem látod, milyen különleges vagy.
- És mégis titkolsz valamit. - találta meg Tony a hangját.
- Csak egy apróság. - vonta meg a vállát Steve. Tony idegesen ránézett. - Oké, nekem talán nagy dolog, de tényleg semmi. Csak... Nekem és Buckynak... Nekünk van egy közös múltunk.
Tony elkerekedett szemekkel nézett rá. Közös múlt? Ennyi?
- Szóval... Régen, még mielőtt katonai iskolába mentem, védtelen voltam. Bucky pedig folyton megmentett. Mindentől. Aztán egyszer csak... Csak megtörtént. Aztán amikor mondtam neki, hogy vége, egyszerűen lelépett. És most, hogy visszajött...
- Várj... Te dobtad ki? - lepődött meg Tony. Mindent értett. Adott egy srác, aki szakított a pasijával. A srác felnőtt, a sértett fiú pedig visszatért. Vagy bosszút állni, vagy...
- Tony, most meg hova mész? - hallotta Steve hangját, de nem érdekelte. Most jobb dolga is volt. Át kellett rendeznie Barnes arcát.