Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

A verseny tárgya: Steve Rogers - 7. rész /Stony

2017-01-15

Úgy tűnik, már szokásom a hangulatingadozás. Gomen nasai ><'
Figyelmeztetések: még mindig a szokásosak, éss (kárpótlásul a részek kimaradása miatt) baromi enyhén megírt erotikus tartalom. És megint önbizalomhiányos Tony. Mert miért ne?:D
Jó olvasást! ^^

Amikor belépett a lakásba, Steve az ágyon ülve éppen beleivott egy üveg whiskybe.
- Nem szoktál inni. - csukta be az ajtót maga mögött.
- Most soroljam, hogy te mit nem szoktál csinálni?
- Jogos. - húzta el Tony a száját, majd kikapta a párja kezéből az üveget, és meghúzta. - Barnes vissza akar szerezni téged. - mondta ki egyszerűen. Francba, ezt felvezethette volna szebben is. Leült Rogers mellé, továbbra is a kezében tartva az italt.
- Tudom. - vonta meg Steve a vállát, mire Tony kis híján elejtette az üveget.
- Tudod? Tudod, és nem csinálsz semmit?! - háborodott fel, de egy, a térdére tévedt kéz megállította a kiakadásban.
- Miért nem bízol bennem? - kérdezte Steve, mire Tony ledermedt. Miért kérdezi ezt tőle mindenki? Dehogynem bízik Steve-ben, jobban bízik benne, mint saját magában. De ott van az a kis hang, ami azt hajtogatja, hogy "Nem vagy elég jó neki.". És néha, nagyon ritkán, de hisz a hangnak. Ilyenkor születnek a rossz ötletek. Újra ivott az üvegből. Lehunyt szemmel élvezte, ahogy az ital végigmarja a nyelőcsövét.
- Tony? - hallotta Steve hangját. Stark megrázta a fejét. Nem. Nem érti ez az idióta, hogy is érthetné? Hogy érthetné, hogy milyen érzés elváráson alul teljesíteni? Hogy milyen, amikor nem vagy elég jó? Hogy milyen, amikor úgy érzed, a párod csak szánalomból van veled? Nem. Nem értheti meg.
- Miért vagy még velem? - kérdezte inkább Tony. Nem nézett a másikra, nem mert ránézni. Ivott még egy kortyot, és folytatta - Egy csődtömeg vagyok, Steve. És pontosan tudom, hogy találhatnál nálam sokkal jobbat is. Akár Barnest, akár bárki mást. Nem kell itt maradnod csupán szánalomból.
Meglepődött, amikor Steve felpattant. Még jobban, amikor kiabálni kezdett. Tony nem fogott fel sokat az egészből. "Sokat jelentesz nekem...", mégis mit? "Szeretlek. Mindennél jobban szeretlek, és ezt még csak észre se veszed!". De miért? Tony csak ült az ágyon, könnyes szemmel, a barátját nézve. Felállt, közelebb lépett hozzá, és gyengéden megcsókolta. Érezte, ahogy Steve lassan feloldódik az ölelésben, a csókban. A háta a matracba nyomódott, mikor kerültek az ágyba, fogalma se volt. Ahogy arról sem, hogy mikor kerültek le róluk a ruhák, vagy hogy hova került a whisky. A tempó gyorsult, Tony levegő után kapkodott, a gondolatok eltűntek, csupán egyetlen név zakatolt a fejében egyre hangosabban... Steve... Steve... Steve...!

Hozzászólások (0)