Itt vagyok /Thorki

Figyelmeztetések: Ragnarök spoilerek, szóval csak óvatosan; OOC karakterek (egyszer majd eljön az idő, amikor ezt nem kell majd kiírnom ><)
A címben Thorki van, de ez inkább testvéri szeretet, mint romantikus, szóval a párost nem annyira kedvelőknek sem kell félniük!:) És hát jó olvasást ^^

"Itt vagyok."
Egyetlen mondat, mégis mennyi mindent jelent!
Ez nem egy újabb trükk. Nem egy újabb Loki-féle csíny. Nem, a férfi, aki előtte állt, most nem az a félisten volt, aki lerombolta New Yorkot, vagy aki száműzte az apjukat Midgardra. Az előtte álló férfi az öccse volt, akivel az udvaron fogócskáztak, aki segítséget kért edzésnél, aki meg akart felelni mindenkinek. Thor azt a törékeny fiút látta maga előtt, akivel együtt nőtt fel.
"Nos, testvér?" mosolyodott el Loki halványan, és kissé felemelte a karjait. Thor nem tétovázott, két határozott lépéssel öccse előtt termett, és átölelte a vékonyabb férfit.
Gyerekkoruk óta nem ölelte meg az öccsét, és bár jól esett, mégis csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor Loki viszonozta az ölelést. Nem tudta, mennyi ideig álltak így, összefonódva az űrhajó egyik szobájában, de nem is érdekelte. Senki és semmi nem érdekelte, csak Loki.
Csak Loki, aki a karjaiban remegett. Sírt? Thor még szorosabbra fonta a karjait az öccse dereka körül, mire Loki csak reszketegen felsóhajtott, és még mélyebbre temette az arcát a bátyja nyakába.
"Az én hibám volt." suttogta. Thor nem kérdezte, miről beszél, mert kivételesen pontosan tudta. Odin halála, Hela bejutása Asgardba, az egész szituáció...
"Megoldjuk." engedte el az öccsét "Mindig megoldjuk."
Loki nem nézett a szemébe, ami érthető volt. Évek óta nem mutatott gyengeséget senki felé.
"Minden rendben lesz." tette a kezét Loki vállára.
"Minden rendben lesz." ismételte meg Loki bátyja előző mondatát, és a vállán lévő kezet lerázva kisétált a szobából. Nem látta Thor szomorú mosolyát, Thor pedig nem látta az övét. És ez így volt rendben.