A verseny tárgya: Steve Rogers - 5.-6. rész /Stony

Igeeeeen, tudom. Tegnap kimaradt egy rész. Viszont ma megkapjátok a tegnapit, és a mait is.
Figyelmeztetések: a szokásosak, viszont ez egy elég érzelmes rész lett egy Tony-Loki lelkizéssel, és öngyilkosságról való beszélgetéssel. Remélem, azért élvezhetőre sikerült.
Enjoy :*
(Ja, igen. Nem hét részes lesz. Nagyon nem. Mert bár annak terveztem, valószínű, hogy ezen kívül még legalább 3-4 részt megírok.)


- Meg tudom magyarázni. - mondta Tony. Látva Steve dühös arcát, most nem próbálta terelni a témát. Tudta. Az az állat elmondta neki.
- Kíváncsian várom! - emelte fel a hangját a szőke - Kezdhetnéd azzal, hogy Thor miért látta azt, hogy MEGÜTÖD Buckyt! Nem hiszem el, hogy ilyen felelőtlen vagy! És ha visszaüt? Abba bele se gondoltál, ugye?! Meg is sérülhettél volna!
Tonynak elakadt a lélegzete. Steve nem tudott a "játék"-ról. Nem volt biztos benne, hogy Thor szándékosan nem mondta el, vagy mert nem hallotta őket tisztán, de egy dolgot biztosan tudott. Ahogy a csalódottan, de aggódóan csillogó szemekbe nézett, csak egy dolog járt a fejében: hogy nem érdemli meg ezt az embert.
- Nem esett bajod? - lágyult el Steve. "Ne, csak ezt ne, akkor már inkább legyél dühös." - gondolta Tony, de nem mondta ki. Nem hagyhatta, hogy Steve ennél jobban csalódjon benne, még ha meg is érdemelte volna. Úgy érezte magát, mintha választania kellene: vagy belerúg egy labradorba, vagy végignézi, ahogy más rugdossa. És nem tudja megvédeni. Mert hiába hitte azt mindenki, hogy Steve olyan neki, mint egy testőr. Mindketten próbálták védeni a másikat, csak épp más módon. Tony pedig most nem tudta megvédeni őt, sőt, épp ellenkezőleg. Elárulta Steve-et. Nem bírta tovább.
- Én... Nekem mennem kell. - mondta, megragadta (a még mindig az ágy mellett ácsorgó) Loki karját, és kiviharzott a lakásból. Steve nem ment utánuk.

- És most mi lesz? - húzta össze magán Loki a bőrdzsekit. Tony már bánta, hogy egy szál pulcsiban rohant el, de már mindegy volt.
- Mivel mi lesz? - játszotta a hülyét, de Lokit nem tudta átverni.
- Stark, már négy éve ismerlek. Pontosan tudom, hogy mikor mire gondolsz. És pontosan tudom, hogy az előbb mindent el akartál mondani Rogersnek. - forgatta a férfi a szemét. - Mi a terv?
Tony megvonta a vállát. Nem tudta. Tényleg nem.
- Te mit tennél a helyemben? - kérdezte hirtelen.
- Nem kerülnék a helyedbe. - hangzott a rövid válasz. Tipikus.
- De ha mégis...
- Stark. Az elmúlt pár napban belegondoltál akár egyszer is, hogy nem csak téged zavar, hogy Barnes itt van? - kérdezte Loki.
- Mi van? - fintorgott Tony.
- Csak képzeld el, hogy feltűnik egy exed, és próbálod bizonyítani a jelenlegi párodnak, hogy már túl vagy rajta, és bízhat benned...
- Aztán kiderül, hogy a másik félben nem lehet bízni. - fejezte be Tony a másik férfi mondatát. - Francba veled, hogy ilyen okos vagy.
Loki csak halványan mosolygott. Persze, hogy mosolygott, ő is pontosan tudta, hogy igaza volt. Tony eddig ebbe bele se gondolt.
- Szerinted... - kezdte, de Loki beléfolytotta a szót.
- Meg ne próbáld. Ha most szakítasz vele, az lesz életed legnagyobb baklövése. Te is pontosan tudod, miért. - pillantott rá Tonyra majd ismét maga elé meredt. - Rogers az egyik legjobb dolog az életedben. Ne dobd el csak úgy.
Tony már meg se kérdezte, hogy honnan tudta, mire gondolt. Mert a szavak elnémították. Valóban. Ha nem találkozik Steve-vel... Már rég nem élne.
- Akkor meg mit tegyek? - sóhajtott Tony. A szájából kiáramló levegő apró felhőként lebegett előtte egy pillanatig, majd eloszlott. A fenébe, tényleg hideg volt.
- Mondd el neki. Mielőtt még nem késő.
- Mi van, ha késő lesz? - kérdezte Tony rosszat sejtve. Loki nem szólt semmit, csak ránézett. És ez a nézés mindent elárult.
- A kurva életbe már! - rúgott bele Tony egy kisebb kőbe, és mozdulatlanul nézte, ahogy messzebb gurul az úton. - Nekem ez nem megy, te is tudod, hogy nem megy.
- Persze, hogy tudom. - komorodott el Loki. - Sok mindent tudok. Néha úgy érzem, hogy túl sokat.
- Hogy érted?
- Tony... Amikor volt ez a... korszakod... - rázta meg a fejét - Minden nap azt hittem, hogy pont aznap lesz eleged mindenből. Minden nap rettegtem, hogy megölöd magad.
- Sajnálom. - suttogta Tony. Szégyellte magát, amikor arra a másfél évre gondolt. Akkor haltak meg a szülei, akkor veszített el mindent... És akkor találkozott Lokival.
- Fogd be. Nem ezzel van bajom. Hanem azzal, hogy én többet tudok rólad, mint bárki más. Miért?
- Mert te ott voltál. Hogy mondanám el Steve-nek? "Szia bébi, képzeld, volt egy időszak, amikor többször is majdnem öngyilkos lettem"? Ugyan már.
- Nem bízol benne? - kérdezte Loki, mire Tony megdermedt. Dehogynem. Mindennél jobban bízott benne. A baj nem ez volt, hanem hogy...
- Nem érdemlem meg őt. - mondta ki azt, ami már hónapok óta nyomasztotta. Hihetetlenül megkönnyebbült.
- Te hülye vagy. - nézett rá a férfi - Figyelj, ott voltam, amikor fél évig kerülgettétek egymást. Akkortájt mindketten hozzám jártatok panaszkodni, hogy mennyire fantasztikus a másik. Úgyhogy fogd be a pofád, szedd össze magad, és vonszold vissza magad a lakásodba, mert ott vár a pasid, aki teljesen kétségbe van esve, tekintve, hogy a telefonod ott hagytad, és ő nem tudja, hogy hol a fenében lehetsz!
Egy percig néma csend volt, majd Tony megszólalt.
- Tudod... Baromira örülök, hogy te vagy a legjobb barátom. - mosolygott, és elindult a visszafelé vezető úton. Hosszú beszélgetés várt rá.