Az alkohol hatásai a kapcsolatokra nézve /Stony

Hejhó, újabb fic, kicsit rövid, kicsit semmitmondó, de fic, és élveztem írni! Juhú!:D

Figyelmeztetések: sok-sok pia, fluff, rengeteg ship, de csak említve vannak, szóval nyugi:) ja, és egyetemista AU. Vagy legalábbis valami hasonló. És ahogy megszokhattátok, csapatkapitány!Steve és nem-túl-népszerű!Tony

Történet: a focicsapat megnyer egy fontos meccset, ezért emennek ünnepelni. Jó. Sok. Alkohollal.

Tony zavartan elnevette magát, amikor Steve behúzta őt az ölébe. Igyekezett úgy tenni, mintha semmiség lenne, de nyilván nem volt az. Ha Steve Rogers ölében ülhetsz, akár csak poénból is, hihetetlenül szerencsés ember vagy. Már túl voltak pár röviden, és egyéb piákon, de Tony újra intett a pincérlánynak, aki kissé hunyorogva ránézett Stevere, majd hozta a következő kört. Natasha elvett az asztalról egy vodka narancsot, egy pohár almalevet pedig átnyújtott a mellette ülő Brucenak. Mert Bruce nem volt hajlandó inni. Talán jobb is volt így, legalább le tudták adni valakinek a telefonokat a buli ideje alatt. Clint egy hatalmas koktélt vett le a tálcáról, amiben két szívószál volt, és a szivárvány minden színében pompázó lötty. Röhögve nyújtotta Pietro felé, aki vigyorogva beleivott, és tovább nevettek. Bucky és Sam egymás mellett ülve whiskyt kortyolgattak, Tonyhoz hasonlóan, mellettük Wanda szemezett egy Bloody Mary-vel. Thor egy újabb korsó sört húzott le, mellette Loki egy pohár Baileyst nyalogatott, néha ránézve a bátyjára, hogy nem dőlt-e még ki. Steve pedig Tony vállán átnyúlva megragadott egy Americano koktélt, amin Tony csak belemosolygott az italába. A kis hazafi. És Tony még mindig Steve ölében ült.
Aztán ittak. És ittak. És még többet ittak. Meg is érdemelték: a focicsapat megnyerte a válogatót, így Steve, Sam, Bucky és Thor ünnepeltek. Thorhoz odacsapódott Loki, természetesen. Natashát Steve hívta, vele jött Bruce, és velük Tony. Természetesen, csak mert Bruce hívta. Még véletlenül sem azért, mert meghallotta, hogy Rogers is ott lesz. Az szánalmas lett volna.
Másnap reggel Tony kínzó fejfájással ébredt. Fenébe, pedig azt hitte, hogy hozzászokott már a piához. Megpróbált felülni… és ekkor érezte meg a hátának nyomódó másik testet. Elkerekedett szemekkel nézte a szemben lévő falat, majd minden bátorságát összeszedve lassan megfordult. És akkor kis híján felkiáltott. Hatalmasra tágult kék szemek néztek vissza rá.
„Steve itt van az ágyamban.” – gondolta kissé még kótyagosan, majd ahogy ez a mondat értelmet nyert a fejében, reflexszerűen ellökte magát a másik férfitől, aminek a következménye az lett, hogy kilökte Steve Rogerset az ágyból. Aki húzta magával a takarót is, és Tony a reggel folyamán másodjára érezte, hogy igazán nem lenne baj, ha a föld megnyílna alatta, és egyszerűen elnyelné. Meztelen volt. Nyilvánvalóan. Erősen vörös arccal nyúlt a földre dobott alsónadrágja felé, és rekordgyorsasággal felvette, majd a ruháit magára dobálva egyetlen szó nélkül indult az ajtó felé, azonben egy – a csuklójára kulcsolt kéz – megállította.
- Várj. – mondta Steve, mire Tony végre ránézett. – Nézd, ha téged ez ennyire zavar, akkor felejtsd el, amit most mondani fogok. De…
Steve frusztráltan sóhajtott, és kicsit közelebb lépett Tonyhoz.
- Amikor látlak, mindig jobb kedvem lesz. És… és amikor ott vagy a lelátón, tudom, hogy nyerni fogunk, mert ha ott vagy velem, az segít. És...
- Fogd már be. – mosolyodott el Tony halványan, és szabad kezét a másik férfi tarkójára csúsztatva lehúzta Steve fejét egy csókra. Aztán még egyre… és még egyre.