BUÉK /Mystrade

(Az idézőjelben lévő szövegek visszaemlékezések. Csak gondoltam, szólok.)

Hideg volt. Persze, hogy az volt, december végén ez nem újdonság. De Greg valahogy jobban érezte a hideget, mint a mellette elhaladó emberek. Fogta a táskáját, ami eddig a földön hevert mellette, és elindult. Hogy hova, azt nem tudta. Az ablakokon kiszűrődött a lámpák fénye. Greg keserűen elmosolyodott. Még a lámpák is rá emlékeztették. Bárhova nézett, csak a barátnőjére tudott gondolni. Azaz bocsánat, az exbarátnőjére. Nyelvbotlás, megesik. Már négy éve együtt voltak. És most az a nő olyan apróság miatt dobja ki Greget, hogy későn ért haza? A férfi szinte látta maga előtt a nő tekintetét. Csalódottság, és... harag.

"- Megcsalsz. - szorongatta a poharat. Greg nem tudott mit csinálni. Tényleg sokáig kellett dolgoznia. - Az a nő az, ugye? Mi is a neve... Donovan? Soha nem volt szimpatikus. Pont olyannak tűnik, mint aki ellopja valaki pasiját."

Greg eddig bírta. Elege volt a nő folyamatos féltékenykedéséből, abból, hogy minden egyes kollégáját leszólta, valamint elege volt a nő hisztijeiből, mert igen, hisztizett. Sokat. Ekkor döbbent rá, hogy nem a nő életstílusa idegesítette, hanem maga a nő. Hirtelen megtorpant. Ott állt a Baker Streeten. Pontosan a 221B előtt. Tényleg nem tudott volna máshova menni, így is minden egyes perccel egyre sötétebb és hidegebb lett. Sóhajtott egy jó nagyot, és bekopogott az ajtón. Amint kinyílt, Greg Mrs Hudson arcát pillantotta meg.
- Jó estét. - mosolyodott el a férfi.
- Szent egek, maga meg honnan jött? - nézett végig rajta Mrs Hudson. Valóban, a ruháját apró jégkristályok díszítették. Valószínűleg akkor kerültek oda, amikor elment mellette egy kocsi, sugárban fröcskölve rá a vizet egy szinte befagyott pocsolyából. - Jöjjön be, mielőtt megfagy. - állt félre Mrs Hudson, Greg pedig végre maga mögött hagyhatta a hideget.
- Köszönöm - nézett hálálkodva a nőre. Az csak mosolygott, és rámutatott a lépcsőre.
- Sherlock és John odafent vannak. Van velük vendég, de nyugodtan felmehet.
Lestrade eleget tett a kérésnek, és felsétált a lépcsőn. Amint benyitott a szobába, két dolog jutott eszébe. Az első, hogy miért van itt mindig fertőtlenítőszag, a másik pedig... hogy Mrs Hudson igazán kitérhetett volna arra a bizonyos "vendég"-re. Mert ha mondja, ha csak utal rá, hogy Sherlock bátyja az a bizonyos személy, eszébe se jut felmenni a szobába. De akkor már úgyis mindegy volt, mind a hárman őt nézték. Sherlock azonnal a Greg kezében lévő táskára meredt, és akkor csoda történt: egyetlen beszólás nélkül felállt, és közelebb lépett a férfihoz.
- Alhatsz John szobájában, amíg nem találsz albérletet. - mondta egyszerűen, és már mutatta is a szoba ajtaját. Greg zavartan megköszönte, és - Mycroft tekintetét a hátán érezve - bedobta a szobába a táskáját. Mire visszaért a többiekhez, az idősebb Holmes már eltűnt.
- Hazament. - mondta egyszerűen Sherlock, választ adva a fel nem tett kérdésre. Mielőtt azonban lereagálhatta volna, John már előtte termett.
- Mégis mi történt? - kérdezte a férfi, de Greg helyett Sherlock válaszolt:
- Amint láthatod, a barátnője kidobta a közös albérletükből... Valószínűleg azért, mert sokáig dolgozott. Gondolom azt hitte, hogy megcsalja, valószínűleg Donovannel. - fejezte be, és a hegedű után nyúlt.
- Oké, ez már ijesztő. - bólintott Greg, és leült az egyik székre, amin épp nem voltak papírhalmok.
- De... - gondolkodott el John - Mycroft vajon miért lépett le ilyen gyorsan?
Lestrade összehúzott szemöldökkel nézett rá. Naná, hogy tudta, miért tűnt el így a férfi. Még mindig emlékezett az ominózus beszélgetésre.

"- Hogy mi van? - öntötte ki John a teáját az asztalra.
- Pontosan hallottad, mit mondtam.
- Lefeküdtél vele. - értelmezte John az új információkat.
- Igen. - válaszolt Greg röviden és tömören.
- Jézusom, te lefeküdtél Mycroft Holmessal! - fehéredett le John. - Ha Sherlock megtudja, halott vagy. Miért kellett elmondanod, nem tudok titkot tartani! - akadt ki John teljesen."

És mégis megtartotta a titkot. Pontosan három éven keresztül. De persze most kell megtörnie. Mikor máskor? Próbálta elterelni valamivel Sherlock figyelmét, de már késő volt. Szinte hallotta, ahogy összerakja a kirakós darabjait. Aztán elkerekedett szemekkel ránézett Lestrade-re.
Francba.
- Ti ketten... - kezdte Sherlock - De mióta...?
Greg jobbnak látta feladni. Így sóhajtott, és annyit mondott:
- Három éve. Azóta nem beszéltünk.
Mindhárman hallgattak. Végül John törte meg a csendet.
- Mégis mire vársz? - nézett Gregre. - Menj már utána!
- Egyszer találkoztunk. - nézett rá furán Lestrade.
- És annak is szex lett a vége. - érvelt John.
- És mégis mit mondjak neki? Helló, Mycroft, tudom, hogy három éve kerüllek, de ez azért van, mert rohadtul bejössz nekem, és nem akarom, hogy az öcséd megöljön? Hülyeség. - fonta össze Greg a kezeit a mellkasa előtt.
- Menj utána. - szólalt meg Sherlock hirtelen. - Ő is azt akarja, különben nem hagyta volna itt az esernyőjét.
Greg felkapta a fejét, és körbenézett szobában. Valóban ott volt az esernyő a falnak támasztva.
Lestrade csak nézte... Aztán döntött. Felkapta az esernyőt, és kirohant a házból.
Nem kellett sokáig keresgélnie, Mycroft egy közeli padon ücsörgött.
- Ezt ott hagytad. - nyújtotta felé Greg az esernyőt. Mycroft csak bólintott. Szóval tényleg szándékosan hagyta ott. Lestrade összehúzta magán a kabátot, és leült a férfi mellé. Nem igazán tudta, hogy is kéne kezdenie.
- Sajnálom. - kezdte végül, majd gyors torokköszörülés után folytatta - Amikor... ez az egész történt, már kapcsolatban voltam, és.... hát bepánikoltam. - vonta meg Greg a vállát. Nem nézett Mycroftra. Nem mert.
- Nos, tekintve, hogy már nem vagy kapcsolatban... - szólalt meg Mycroft pár perc után. - Majd ha úgy érzed, hívj fel.
Ezzel a férfi felállt a padról, és az esernyőjét lóbálva elindult.
- Hé. - szólt utána Greg - BUÉK. - mondta, és mosolyogva ránézett az órájára. December 31. 23:59.
És három, kettő, egy.