Egy neked írt dal - 1. rész /Thorki

Hejhó, emberek!:)
Szóval itt egy ilyen kis izé. Van benne minden, csak úgy írtam, mert tetszett az ötlet, szóval... ja:D
Figyelmeztetések: zenekar!AU; Loki, a gitáros; Thor nincs még sehol; Stony is van itt említés szintjén

Jó olvasást! ;)

A szobát megtöltötte a zene - egy elektromos gitár szomorú melódiája. Loki eldobta a hangszert, és hátradőlt a kanapén. Beletúrt hosszú tincseibe, és becsukta a szemeit.
Végiggondolt mindent.
A gyerekkorát, amikor Thor támogatta.
A kamaszkort, amikor ő támogatta Thort.
A felnőttkort. Amiben éppen most volt. Amikor kénytelen volt bevallani magának, hogy igen, szereti a bátyját. És nem, nem a normális, egészséges módon. Fájdalmasan elfintorodott. Nem szokott hozzá ehhez. Hogy valaki többet jelentsen neki, mint bárki más. Hogy ne tudjon zenélni egy kósza gondolatfoszlány miatt. Hogy szerelmes legyen.
A nyíló ajtó hangjára felült, és a kezeit az ölébe ejtve nézte a fiatal fiút, aki belesett a szobába.
- Ööö izé... Helló. Szóval lassan kezdünk, és... - dadogott, mire Loki csak bólintott. Persze, csak mert éppen egy érzelmi hullámvasúton ült, a fellépést nem mondhatta le. Mindennél jobban kellett neki a pénz.
Felkapta a gitárt, és a tükörbe nézve hátrasimította a haját. Nem mintha érdekelte volna, hogy hogy néz ki, de ha a rajongók szagot fognak, onnan nincs megállás. Márpedig ha kicsit is ziláltabban nézett ki egy koncerten, máris beindultak a pletykaoldalak, ahol azt találgatták, vajon a híres gitáros kivel tölthette az éjszakát... Loki kissé összerándult az emlékre. Nem akarta újra elképzelni Odin elégedett arcát, amikor meglátta, hogy szétszedik a fogadott fiát.
Megrázta a fejét, és kilépett az öltözőből, onnan hátrasietett a backstage-be, ahol a banda többi tagja már várta.
- A francba, hogy mindig rád kell várni. - lökte meg a vállát játékosan Tony, az énekesük. A hangja bár átlagos volt, a kinézete miatt elég hamar kialakult egy nagyobb rajongótáboruk, ami nagyrészt tinédzser lányokból állt.
- Szeretnél új gitárost keresni? - mosolygott Loki a férfira. Őt találta a legelviselhetőbbnek, és egyben a legkiállhatatlanabb tagnak a bandából, de ő húzta ki Lokit a bajból, amikor New York utcáin aludt, így hát kénytelen volt elviselni őt. Ráadásul néha egész kedves volt.
Tony felnevetett, és visszafordult a menedzserükhöz, Steve-hez. A magas, szőke férfi nem szeretett szerepelni, de a háttérben épp eleget segített: megszervezte a fellépéseket, a közönségtalálkozókat, sőt, még egy riportot is megbeszélt az egyik helyi lappal. A fickó zseni volt, ezt kár lett volna tagadni, ahogy a tényt is, hogy ő és Tony egyértelműen együtt voltak.
Kicsivel távolabb Clint, a basszusgitáros méregette mogorván Lokit, mellette a dobos, azaz Bruce mosolygott idegesen.
Loki észre se vette, amikor eljött az idő, csak automatikusan követte a többieket, és a bandával együtt lépett ki a reflektorfénybe.